Az évszázados múltra visszatekintő európai juhtenyésztés nem csupán jelentős gazdasági ágazatnak bizonyult, de rendkívül gazdag tárgyi és szellemi kulturális örökséget hordoz magában. A juhászok természet közeli, sajátos életmódja, a tájjal való rendkívül szoros kapcsolatuk olyan kulturális jellegzetességeket eredményeztek, melyek öröksége Európa szerte megtalálható, mind a zenében, a szokásvilágban, a viseletben, a nyájszervezésben, az építészetben, vagy éppen a táplálkozáskultúrában.

Bár a juhászok életmódja alapvetően nem, a gazdasági és szociális környezet Európa-szerte jelentősen megváltozott az elmúlt évtizedekben, melynek következtében a juhászok társadalmi és kulturális státusza meglehetősen mélyre zuhant. A hagyományos juhászat és a juh tartás ilyen mértékű leértékelődése és a tenyésztés, valamint a hasznosítás 21. században tapasztalható átalakulása tehát komoly fenyegetést jelentenek az ehhez a tevékenységhez kapcsolódó rendkívül értékes örökségre nézve is.

Emellett mind a birka, mind a kecsketenyésztés rendkívül fontos szerepet játszik a termőföld és a környezet védelmében, akár az egyre csökkenő termőterületek megőrzését, akár a vizek minőségének, vagy a rendkívül érzékeny ökoszisztéma egyensúlyának védelmét vesszük figyelembe. Mivel a juhok a nem túl jó minőségű földeken is megélnek, tenyésztésük és hasznosításuk kulcsfontosságú az európai vidéki gazdaságok számára.